A táska, mint az egyenjogúság szimbóluma?
Kétszáz évvel ezelőtt a nők még szinte csak a háztartásnak éltek, így elégnek bizonyult egy ruha alá vagy annak ráncaiba rejtett erszény, amelyben a személyes dolgaikat tárolták. Viszont ahogy a hölgyek önállósodtak és kezdték elhagyni otthonaikat mind a szórakozás, mind a munkájuk révén, a táskák egyre inkább hasznos kiegészítővé váltak. Első ízben csak a 18. században jelentek meg kézitáskával a kezükben hölgyek az utcán. A retikülök korszaka előtt inkább az övre erősített buksza volt jellemző, amelyben imakönyv, rózsafüzér és egy kis aprópénz lapult. Később a 19. század második felében a női emancipáció térhódításával a hölgyek táskája szimbólummá vált. Susan B. Anthony amerikai feminista és polgárjogi aktivista, miközben a nők egyenjogúságáért és szavazati joguk biztosításáért harcolt, azt is kijelentette, hogy minden nőnek joga van saját táskával rendelkeznie. Sőt ez egyfajta önrendelkezés kifejezése is volt, hiszen hangsúlyozta, hogy a táska tartalma kizárólag a hölgyek felségterülete. Anthony például barna krokodilbőr táskával ment az 1872-es elnökválasztásra szavazni.
De lássuk, hogyan is alakult a táskák külleme és funkciója!
Ősi táskák
A táska, mint „túlélő felszerelés” mindig is létezett. Az emberiség hajnalán például nyakba, vállra vetett bőrszütyő-szerűség volt. A legrégebbi „őstáska” az 5. századi Szkítiából származik, tömlő formájú és egy bőr zsinórral kötötték össze. Nomád őseink szintén az övükre függesztett tarsolyukban tartották apróbb értékeiket. A tehetősebbek a tarsolyt díszes lemezzel védték a sérülésektől, hiszen gyakran vadásztak, vagy kerültek harcba, konfliktusba különféle népekkel.
Későbbi korok viseletéről már domborművek, falfestmények, szobrok, sőt már írások is árulkodnak. Az óegyiptomi ábrázolásokon teherhordásra alkalmas tömlőket, a parasztok munkájához szükséges szatyrokat, vagy a beszolgáltatásra használt, fejen egyensúlyozott kosarakat láthatunk. Az ókori görögöknél viszont már nagyüzemben gyártott, szíjjal összehúzott szájú bőrerszényekről szólnak a feljegyzések, és rengeteg utalást találhatunk a tímárok működéséről is.
A táska térhódítása az antikvitástól a modern korig
Másik formája, a mai retikül elődje már az antik időkben felbukkant. A reticulum – jelentése: „kis háló” – fonalakból csomózott kis zsákocska volt. Mindezt aztán a középkorban praktikusan az övre kapcsolható kis erszény váltotta fel, amely leginkább pénz tárolására szolgált. A középkori ábrázolásokon mégis ritkán láthatjuk, hiszen a lepelszerű ruhák ráncaiba, redőibe rejtették, ami mozgás közben persze elő-elővillant, megmutatva ezzel, hogy ki a tehetős és ki nem.
A táska történetében a nagy áttörést a zseb megszületése jelentette. Ahogy megjelentek a zsebek a 16. század végén, úgy szűntek meg a férfi erszények. A 18. században eltűntek a nagy szoknyák, a redők, így az elegancia női szerelmesei 1790-ben „kezükbe vették” ezeket a kis „rejtekhelyeket” és persze hol máshol történhetett volna mindez, ha nem Párizsban. És ha már a szem elé került ez az érdekes kiegészítő, meg is jelent az az igény, hogy minél díszesebb legyen, tehát tökéletes hímzéssel csinosították. Pénzt, távcsövet, zsebkendőt, kozmetikai szereket, ájulás esetére repülősót, vizitkártyákat, varrókészletet tároltak bennük. Bizony szükség volt a retikülre, ugyanis ebben az időben legalább annyira sokkoló lett volna, ha egy nő zsebe kidudorodik, mintha nadrágba bújt volna. Az iparosodás és a vasút megjelenésével az 1860-as évektől az utazásokhoz is kezdtek tetszetős és főként praktikus (zárható, több rekeszes) táskákat készíteni, az utazás divatjával a csinos kézitáskák is elterjedtek.
A táska valódi karriert a 20. században futott be, ekkor a küllemét már egyértelműen a divat ihleti. 1 900 kezdő évtizedében megjelentek az első nagy táska gyártó cégek, a pénztárca pedig külön használati tárggyá vált. A 1920-as évektől a formai sokféleség egyre jellemzőbb lett: „boríték”, „kuplung” vagy a csodált minaudière (ékszertáska). Az igazi fénykort az 50-es évek hozták, amikor a nagy divatházak – Louis Vuitton, Chanel, Dior, Hermés, később Coach, Kate Spade és a Gucci – kollekcióiban is megjelent a női táska, egyre inkább saját logóval. Azóta is követik a táskák a divat különböző hullámait, de egy biztos, a háziasszonytól, a dolgozó nőig mindenki ragaszkodik hozzá. Hogy miért? Mert a modern világban, a városi dzsungelben tartalmazza az úgynevezett „túléléshez” szükséges tárgyainkat, ugyanakkor időközben az egyéniségünk kifejezője is lett.